Antik irodalom

2016. 08. 15.

Regiomontanus — Wed, 17 Aug 2016 18:45:45 GMT

"...Amit a nagy emberek halhatatlanságnak mondanak, nem örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár ezer évvel későbbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes. Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük, hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre..."
Weöres Sándor

Békés, boldog Karácsonyt!

Regiomontanus — Fri, 25 Dec 2015 14:20:32 GMT

Békés, boldog Karácsonyt!

Aiszkhülosz: Heten Thébai ellen új fordítása

dbogar — Wed, 02 Dec 2015 19:31:30 GMT

Aiszkhülosz: Heten Thébai ellen c. drámájának új fordítása Tordai Évától.
Akit érdekel az a "Színház" c. lapban olvashat erről.

Boldog újévet!

dbogar — Tue, 30 Dec 2014 21:42:02 GMT

Boldog Karácsonyt!

dbogar — Wed, 24 Dec 2014 20:21:38 GMT

Boldog Karácsonyt, és új évet kívánok!

Albius Tibullus: A béke dicsérete

dbogar — Mon, 22 Sep 2014 11:28:54 GMT

Albius Tibullus: A béke dicsérete

Jaj, ki kovácsolt kardot először, mordat-ijesztőt?
Ó, be könyörtelen és vad szive, vas szive volt!
Akkor gyúlt ki a harc, tört gyilkos erőszak a földre,
akkor lelt rövidebb útra a durva halál.
Vagy nem is ő a hibás, az az árva – magunk, mi magunkra
fordítottuk, amit ő vadak ellen adott?
Minden bűn a kövér aranyé, hisz háború sem volt,
míg suta bikkfa-kupák álltak az asztalokon.
Sáncok s várfalak akkor még nem voltak – a tarka
nyáj közepette ledőlt s nyugton aludt a juhász.
Dús hadiszerszámot sose láttam volna, ha akkor
élek, a trombitaszó nem riogatja szivem.
Elhurcolnak a hadba ma, tán egy távoli puzdrán
már közelít is a nyíl, mely a szivembe szalad.

Óvjatok, isteni Lárok: hisz mikor ott szaladoztam
még a bokátok előtt, óvtatok, ifju magot.
Nem szégyen, hogy fátok öreg törzs fája: apáim
egykori házát így lakta a lári sereg.
Míg a szegényes, régi fa-isten az egyszerü házban
állott, szentebb volt addig az eskü szava.
megkönyörült az a Lár, ha ki szőlőt vitt neki, vagy ha
búzakalász-gyürüvel ékesitette haját,
olykor a ház hálás ura vitte elébe kalászát,
s vitte mögötte kicsiny lányka a méz aranyát.
Védjetek engem is, isteni Lárok, az érchegyü nyíltól,
s áldozatom tele ól kincse, kövér koca lesz.
Ünnepi köntösben követem, mirtusz köti lágyan
kis kosaram, mirtusz lengi be homlokom is.

Bennem kedvetek így teljék: a hadak vezetőit
gyűrje le más a csaták hősi tusái között,
és iddogálva mesélje vitézi regéit a harcos,
s fesse le a tábort borral az asztalomon.
Őrültség a halált harcokkal hívni-idézni!
Úgyis jő: a sunyi talp konokul közeleg.
Nincs odalent dús róna, se szőlőfürt, csak az ádáz
Cerberus és ama rut Charon a styxi vizen:
a halovány tömeg ott bolyong a zavaros habu tónál,
hajzata megpörzsölt, arca kuszált, csupa seb.

Ó, az a boldog, irigyelni méltó, kit gyerekek közt
ér el a lassu öregkor kicsi háza ölén!
Békén ballag a birka nyomán, fia a barival jár –
fürdőt is melegít este a hű feleség.
Így öregedjem meg, fáradt fejem álljon ezüstben,
szapora ajkaimon sorra peregjen a múlt.
Béke mivelje a földet – aratni tulokra először
hószinü Béke rakott görbe, nehézkes igát.
Béke növelt venyigét s rejtette a fürt aromáját
korsóban fiunak őrzeni atyja borát.
Béke-időn kapa és ekevas tündöklik, a harcos
rozsdált fegyvere mind sutba, sötétbe kerül.
Erdőből hazahajt a pityókós gazda, az asszony
és pulya-hadja nyüzsög a kocogó szekeren.

Háboru is van: vénuszi harc! – Tincsét lenyiszálták
s rátörték a kaput – ezt panaszolja a lány.
Kék-zöld foltos a gyönge kis arc – sír -, ámde a győztes,
ő is sír, hogy ilyet tett hebehurgya keze.
Ámor, a dévaj, szitkokat is súg éji viszály közt,
s ott ül a két haragos közt sunyin és hanyagul.
Vasszivü, kőszivü fickó, aki a lányt veri durván:
a magas isteneket rántja-cibálja le az.
Éppen elég, ha szelid tunicáját róla letéped,
éppen elég, ha kezed szertezilálta haját,
s éppen elég, ha zokog, - mert boldog ezerszer a férfi,
akinek indulata könnyre fakasztja a lányt.
Sánccölöpöt s pajzsot hordjon, kinek ökle goromba,
s messze kerülje el a lágy Szerelem gyönyörét.

Áldott Béke, jövel, jobbodban búzakalásszal,
s tündöklő öledet lepje gyümölcs özöne.

(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 52-54. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)

A kelták

dbogar — Sat, 17 May 2014 19:08:53 GMT

Megjelent a BBC History magyar kiadásának legújabb száma, amely sok minden érdekes téma mellett kiemelten foglalkozik "A kelták" kérdéskörével Szabó Miklós segítségével.

Catullus "fórum"

dbogar — Fri, 02 May 2014 15:11:19 GMT

Catullus verseinek számtalan nyelven - köztük magyarul is - található fordítása.

Akit érdekel itt megnézheti!

Múszaiosz: Héró és Leandrosz – A szerelmesek halála

dbogar — Thu, 06 Mar 2014 08:16:22 GMT

Héró és Leandrosz – A szerelmesek halála

Éjszaka volt, s iszonyú sziszegése a szörnyü szeleknek

s zord zúgása zajos csatalármát csapva süvöltött,

száguldván csapatostul a tenger torlata mentén.

És ime Leandrosz, szeretett jegyesért epedezve

sodródott, dühösen sustorgó sós vizek árján.

S hab most habra tolult, hullámhegyek összecsapódtak,

tenger s ég elvegyült; vijjogtak a vad viadalban

szerte a szélviharok: sziszegett Eurosz Zephüroszra,

és Boreaszra Notosz rázúdult nagy-fenyegetve;

s szüntelenül dörgött haragos-harsányan a tenger.

Vak-siket örvényben sok iszony tűrője, Leandrosz

sűrűn esdve nyögött fel a tengeri Aphroditéhez,

sűrűn esdve Poszeidáónhoz, a tenger urához,

még az athéni arát feledő Boreaszt se mulasztva.

S nem segitett neki senki; Erósz sose győzi le Moirát.

Hullámgörgetegek rontottak rá vad erővel

verve, sodorva; a térde rogyott, nem győzte erővel,

s nem pihenő, sose rest keze izmai megmerevültek.

Rengeteg árja tolult torkára a víztömegeknek,

s itta a tengerözön keserű italát, ihatatlant.

Ekkor a szörnyű szél lobogó lámpása kilobbant,

s véle sokat tűrt Leandrosznak a lelke, szerelme.

Héró meg, le se hunyva szemét, hogy a kedvese késett,

állt odakünn, s a siralmas bú-baj hányta-vetette.

S jött ím a hajnalpír, s jegyesét nem látta semerre.

Tenger tág tükörét széltében szántva szemével,

hátha kifürkészné: hol-merre bolyong szeretője,

lámpást lobbantott. S a toronynak lábazatánál

holtan látva meg őt, szirt-sebzett szíve szerelmét,

öltött keble köré szépen szőtt leplet azonnal,

s zúgva zuhant le fejest a torony meredek tetejéről.

Holt szeretője szivén Héró így lelte halálát,

s végórájukon is repesőn egymásnak örültek!

(Ford.: Kárpáty Csilla)

(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 65-66. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)

Klasszika-filológia

dbogar — Mon, 03 Mar 2014 21:54:25 GMT

Az ókor-tudományokkal foglalkozók számára nélkülözhetetlen digitális gyűjtemények (szöveg-korpuszok) elérhetőségei "jelentek meg" az "Ókor" portálon.