Nem ámítom magam   
   
 nem ámítom magamat  
 de téged sem 
 és hazudni sem akarok  
 azért nem is mondom hogy jól érzem magam  
 sőt egyáltalán nem  
 minden örömöm és boldogságom mellett is  
 rám telepedett az ezüstnyár  
 elmúlásra készülődő hangulata  
 nyomott kedvetlen pedig kint itt a tavasz  
 a szikrázó fény és a langyos levegő simogatása 
 mégis azt érzem mintha egy kezdődő őrület  
 végkifejletéhez érkeztem volna meg  
 a kapuban várok  
 kopogásomra kinyílik-e  
 várakoztatnak  
 de nem tudok nem szeretek egyedül lenni  
 pedig sokat vagyok magamban  
 te mindig csak álmaimban vagy velem  
 s ilyenkor mindig belegondolok mi lenne  
 ha játszhatnék mindig újabb és újabb játékot  
 no akkor próbáljuk csak  
 de a türelmetlenség lesz úrrá meg a kételyek  
 az önmarcangolás 
 vagyok-e olyan akit te is el tudsz fogadni 
 vagyok-e olyan aki hozzádvaló  
 vagyok-e olyan akit arra teremtettek  
 hogy ugyanolyan életet élhessek mint mások  
 vagy csak szenvedés az átok a magány adatott 
 s amikor borotválkozom mindig tükörbe nézek  
 látom a változást  
 az aszalódó öregkor jöttét  
 a kisugárzások érzem szomorodók  
 de vágyaim még fiatalosak 
 s ketyeg az idő  
 a peregnek gyorsuló tempóban  
 előttem a tükörben  
 a napok-hetek-hónapok homokszemei  
 és egyre fogy az esélye  
 a megnyugvást hozó esteledésnek  
  nap nap után kihunyó egy-egy fáklyalánggal  
 a romló szemű öregedő este  
 bársonylepelként terül fölém  
 érzem nyom 
 a vénülő alkonyból kinyíló este 
   
 beburkolóztam  
 most is a marcangoló önemésztő esteledésbe  
 már nem ámítom magam hazugságokkal  
 az itt toporgó fiatalos hévről  
 szép eljöhető életről  
 a fiatalkori szenvedélyek  
 nem várt beköszöntése életembe  
 az örömöket és a tépelődést hozta vissza  
 mégis mikor előremennék  
 semmit nem látok  
 egy fal takarja az óhajtott világot  
 de ha visszanézek  
 mindent látok  
 egyhelyben toporgok  
 mindjárt elmenekülök  
 s hagyom magam sodródni  
 az előre kirajzolt úton  
 gondolatok nélkül készülve  
 mikor szippant majd magába  
 a mély torka a földnek  
 s majd a falon túl az új világ megvalósul  
 addig is minden áldott nap  
 újabb örömöt ad  
 de mégis eszem magam  
 és negatív erejű kisugárzásommal  
 bántom a környezetemet  
 hisz bennem minden mi jó is elromlott  
 de valami nagy dolognak kellene történnie  
 amit aligha kaphatok már meg  
 az élet eddig sem volt kegyes  
 miért pont most adna téged