Viszlek magammal  
   
 tavaszvirágos  
 frisszöld kerteket álmodtam  
 buján sarjadó érintéseket 
 a lágyan merengő csendben  
 s madárcsicsergésre nyíló vágyakat  
 mély barna szemedben pislákoló tüzében  
 vörösen izzó kopjafára festem 
  boldog arcodat vágyaidtól 
 potyogó könnyeimmel 
 örök imámat belevésnem engedd 
 mióta magamban hordozlak  
 tenyeremben melengetve viszlek 
 viszlek magammal ki a térre 
 megkopott padon üldögélve 
 látomásarcodon  ujjaim játszanak  
 körbefonják szerelmemmel  
 mindenemben csak téged hordozlak  
 s már néha majdnem kicsordulsz bennem  
 sárgarózsából kötött lugasok közt   
 lelked titkát keresem 
 a szomszéd templom harangzúgása ébreszt  
 hisz itt vagy most is velem  
 álmos szememben miért keresselek  
 miért álmodjak tavaszi kertet 
 hisz itt vagy most is velem 
 velem vagy valóság vagy  
 fogd hát gyere a kezem  
 sétáljunk minden nappalon  
 és éjjelen  
 hogy halld végre  
 jöttödre  a bennem tomboló tűz  
 mindent elöntő csendjét