Viszlek magammal
tavaszvirágos
frisszöld kerteket álmodtam
buján sarjadó érintéseket
a lágyan merengő csendben
s madárcsicsergésre nyíló vágyakat
mély barna szemedben pislákoló tüzében
vörösen izzó kopjafára festem
boldog arcodat vágyaidtól
potyogó könnyeimmel
örök imámat belevésnem engedd
mióta magamban hordozlak
tenyeremben melengetve viszlek
viszlek magammal ki a térre
megkopott padon üldögélve
látomásarcodon ujjaim játszanak
körbefonják szerelmemmel
mindenemben csak téged hordozlak
s már néha majdnem kicsordulsz bennem
sárgarózsából kötött lugasok közt
lelked titkát keresem
a szomszéd templom harangzúgása ébreszt
hisz itt vagy most is velem
álmos szememben miért keresselek
miért álmodjak tavaszi kertet
hisz itt vagy most is velem
velem vagy valóság vagy
fogd hát gyere a kezem
sétáljunk minden nappalon
és éjjelen
hogy halld végre
jöttödre a bennem tomboló tűz
mindent elöntő csendjét
