Könnyes álmodás
álmomban megint sírtam
a párnám reggelre könnyáztatta zsebkendő volt
láttalak és megint találkoztunk
ugyanott vártál ahol legutóbb is
s megint odaszaladtam mikor megláttalak
és magamhoz öleltelek szorosan
mintha egész életünkben ezt tettük volna
mikor magadhoz szorítottál
megint rám tört a mindent elsöprő vágy
megcsókoltál
én meg ajkaimmal simogattam arcodat
és néztem a szemed
nem tudom mit láttam meg
de párás lett egy pillanat alatt a szemem
és sírás szorongatta meg torkomat
szerető lelked körémcsavarodott
mikor fejemet a válladra hajtottam
és zokogtam megint
némán potyogtak könnyeim
kölyökkoromban sírtam utoljára
de most megkönnyebbültem
az eltelt hónapok gyötrő feszültsége szakadt ki
hogy az újaknak adjon helyet
sétáltunk s halkan beszélgettünk
magunkról vágyainkról
az üres park fái között díszletként állt szerelmünk
hozzámbújtál
és belémmarkolt a vágy
a bőröd érintése korbács az észre
elakadó lélegzetünk vezette kezünk
ruhánk rejtett nyílásain
mikor ujjaim megérezték tested melegségét
asszonyos melled bársonyos leheletét
és egy kicsit zavarba jöttem és körbenéztem
csak a behunyt szemedet láttam és sóhajtásodat
kezed matatásán éreztem vágyadat
és érezted az enyémet
kamaszok gyorsaságával loptuk a szerelemet
a ruhánk eldugott hasítékain át
és a meglepett boldogságban
csak lebegtünk a park közepén és nevettünk kinevettük
kamaszságunkat
és némán szívtuk magunkba örömét
álmodoztunk
mikor egy sárguló levelű erdő közepén feküdtünk
az avarpaplanos fűben
a fák közé betolakodó napfényben melegedtünk
ölelve egymást szorosan
és vidáman lestük
a magasban elhúzó repülők felhőcsináló mozgását
ahogy elkeveredett a vitorlázni készülődő
mindenszínű levelekkel s mi is vágyainkról álmodtunk
egymásban az édes kis halál mámorában
és felébredtem
szorosan öleltelek a park közepén
a magunknak lopott szerelem kábulatában
húnyt szemed nézem ahogy remegsz
megcsókollak
és elindulunk
a park szélén szétválva
az ellenkező irányba ...
