Különös történet
tudod azon gondolkodtam
hogy milyen különös történet a miénk
hogy nem múlik
hogy még csak nem is homályosodik a tükörkép
amit egymásról alkottunk már jórég
nem halványul sőt
inkább még csak erősödik
a távolság ellenére
kiterebélyesedett az érzés
pedig a távolság törvénye szerint
a miénknek zsugorodnia kellene
de te mégis itt vagy nekem
és én is ott vagyok veled
de azt inkább ne kérdezd hogy hol
mert a választ úgysem tudom
csak azt érzem
hogy elszakíthatatlanul összeforrt
a szál mi összeköt veled
ami vonz egymáshoz
no persze mi nem is akarjuk hogy elszakadjon
talán olyanok vagyunk mintha ...
mintha a gyengéket kidobva
csak a jót
csak az életrevalót
gyúrták volna össze
hisz ez a gondolatvilág a mi világunk
ahol csak éjjel az eshet
hogy nappal a Nap ragyogjon
a kíméletlen fagyok is elkerülik
és szél se riasszon
hol virágról virágra telepednek a méhek
hol egymás nélkül megállna az élet
hol külön-külön pontatlan tengerek vagyunk
talán mert ragaszkodásunk
az életünk mindennapjai
amibe kapaszkodhatunk
mindig mikor egymásra gondolunk