Találkozás
hangunk sem volt
csak álltunk szótlanul
és néztük egymást fürkészőn
változást kerestünk a megváltozottban
szemünk pásztázta álomképet
a valódit
a sok hónapnyi hiányodban átalakult
csak a szemed a régi
a bánatos álmodás
az idő mindent kaszaboló nyomát véli
hisz mennyi éve nem láttuk már egymást
csupán az arcod körvonala élt
emlékemben
a valóságos érintésed korbácsolta
vágyódó képzeletünk hívta életre
szerelmünk tükörképét a múltból
pedig akkor nem is volt
mint akkor most is a szemünk beszélt
de ma megértettük a benne villogó mosolyt
lelkekben játszó fénynyaláb volt
láthatatlan érintés
megrázott de cirógatta arcomat
némán kissé félősen és néztem az a pici ránc
mint nevet mint régen a szemed sarkában
tudtam és éreztem
bár bénaság ülte kezed
de tested minden porcikája beleremegett
most megint boldog vagy
én meg a legboldogabb
hisz szemed újra cirógatott
fejed válladra simult
s halk nyöszörgésszerű
elfojtott vágyak hangja szakad ki torkodon
sok hónapnyi rettegés ettől a naptól
a várttól melyen
hiányodba dermedt múlt
tonnányi nehezéke szakakadt fel
magával ragadó erő
közös sóhajunkkal tört most elő
kigördült könnyeid örömimáját
vállaimnak mondtad el
a megkönnyebbülést éreztem
mikor a karomba zártalak
s te szorosan odabújtál hozzám
összeforrt testekkel kiéhezett lelkünk is
pajkosan ölelkezett
s a valóság eltemetkezett
már rég nem ott volt
hol az ölelésbe feledkezett
kiérdemelt szerelem hatalma uralkodott
szótlanul két vágyoltó simogatás között
csak néztük egymást
lelkünk élte tovább ezt a csodát
szemünk meg beszélt
elmesélte hogy szerelmemmel benned élek
hisz te vagy nekem maga az élet
