Nem szeretem - Vlagyimir Viszockij nyomán -
Nem szeretem a fatális végzeteket
hisz az élettől még nem undorodom
nem szeretem azokat az évszakokat
amikor nem hallom vissza víg dalaim
nem szeretem a jeges cinizmust sem
s nem hiszek már a bigott rajongóknak
azt sem szeretem amikor ismeretlenek
koszos kézzel bontják föl leveleimet
nem szeretem ha idő előtt hirtelen
félbeszakadnak a beszélgetések
nem szeretem azt ha orvul hátba lőnek
vagy ha megperzseli bőrünket egy lövés
gyűlölöm a pletykákat a kitalált verziókat
akkor már a kétkedés fullánkja biztosabb
a valótlant s valódit néhány perc alatt
ügyesen egybefércelő varrótűnél
nem szeretem az elhízottak biztonságát
mert csak a féktelenség vádja a jobb
de bosszant amikor csak rágalmakat látok
pedig elvetettük itt a becsületszó igazát
ha összetört szárnyakat találok állíthatom
nincs bennem részvét ezt tudom biztosan
nem szeretek erőszakost és de gyengét sem
csak szánni tudom a megfeszített Krisztusom
nem szeretem a lázongó gyávaságomat sem
s nem is szívlelem mikor ártatlant agyonvernek
nem szeretem hogyha lelkemben vájkálnak
de ha már beleköpnének azt nem is tűrhetem
nem szeretem a mindenféle lovardát és arénát
ahol milliós cseréket bonyolít a sok ostoba
s akármi jöhet bármit is élek még meg
ezt a világot megszeretni nem fogom soha
