Szivárvány
simogató gondolat a muzsika ahogy cirógat
vibráló ölelés némuló alázat
bátortalan érintés a szivárvány villanása
ahogy távolságokat győz a forró vad vágy
lelkünk a halványkék ég alatt
felvillanó repülésben
egymáshoz fordul
és összeborulva ölelkeznek
álmok születnek
újabb világokról életünkről
a szürkeséget ledobva
színeinket szerelmünk vörösét vállalva a világ előtt
a feledés mélyéről kiszakadt kiáltás
az elhaltnak hitt remény újjászületése
ahogy bőröm bőrödhöz ér
összebújva hallom dobbanását
sokat szenvedett szívednek
hangja ébresztőt fúj
a meglepett Hold képe tükrözi szemed
örök igéző sugarát lelked mélyéről
tépi fel a régen elhalt reményt
pedig már eltemetted magadban
a szerelem lelketfordító élményét
s amint összebújva ölelő karjainkban
szorosan ér össze kihűltnek hitt bőrünk
helyéről kiugrani készülő szívünk dobbanásai
egymást dobálják mind magasabbra
az ásítozó Holdig hallatszik hangja
felébresztve pironkodó lassú álmából a világot
hogy lássa mindenki
lássák mit takargattak az évtizedek
a hajnalhasadást
s fülig érő mosollyal
ránknéző szivárványt
a soha nem múló
szerelmünket