Téli reggel
- Puskin nyomán
csodás az idő ahogy fagy a napsütésben
de ráérsz szenderegni még drágám a kéjben
nem kell korán kelned bár elmúlt az éjszaka
az álmaid rezegtetik szemed tükrét
ébren lépj elő ezen északi szép nappalon
hogy legyél te az uralkodó észak csillagon
tegnap este érezted dúlt a vihart benned
szele kergette felhők morajlottak
s a hold milyen sápadt és sovány volt
ahogy sárgálló idegenként bujkált a felhők réseiben
közben te is búsan üldögéltél kihűlt szobádban
ahol minden mára minden mi volt elmúlt
most kéklőn domborul fölénk a mennybolt,
havas testén nincs semmi piszok folt
szűzies fehéren csillan meg rajta a fény
csak messze mögötte feketéllő erdők fátyolos
sötétlő árnyakként a fenyők zöld bundája,
ahogy a nap lassan átsétál a tó jegén.
borostyánsárga fény teríti be melegedőn
szobánkat pedig benne izzik már a parázsló
kandalló vidáman recseg ropog a láng tó
de jó is itt a langyuló levegő takarójában
s milyen jó lesz majd utána a friss hidegben is
csúszkálni a havas tájon tavon szánkázni kedvesen
tüzes csikók röpítik a szűz havon szánunk
nagy vidáman lebegünk melegen vágyunk,
álmunk tarlós réteken járunk a nyárutáni zöldellésben
talán még az erdőszélen háltunkban vártunk
de lombsátras melegedőt vágytunk
hogy minden szívünkhöz nőtt zugot bejárjunk
1010