dbogar | Dátum: Vasárnap, 2011-04-17, 12:40 PM | |
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
| Pénteki vallomás jöttél mint minden nap és én tudtam szívdobogtatva félig ájultan vártalak akár egy elsőrandevús kiskamasz csupa görcsbe szorult gyomorral mert az elsuhanó hetek gyávaságán szelídült első találkozás egyben az utolsó is lehetne most látni akartál és jöttödet szédült lelkem körbetáncolta föl alá járkáltam eszelősen és furcsa gondolatok keringtek percenként bámultam az órát talán nem is jössz áltatás az egész ekkor megláttalak kellemes melegség öntötte el testemet de agyam vibrálása izgalmat jelez a félelem izgalmát bár láttamat egy szelíd mosoly nyugtázta arcodon is csak izgalom látszott a régenvárt ajándék felismerésének izgalma a fagyos télvégi napon mégis forróság borított ránk leplet s asszonyos illatod kábított forró testedből a hideg szívta párával fogott körbe boldogság-közelben vágyaink korbácsolták de csak szenvedni tudtunk féltünk remegett kezünk annyi eltékozolt év után esetleg fájna az ölelés mit álmainkban ezerszer is megtettünk érintéssel vadul vágtázó vágyakat korbácsoltunk most mégsem mertünk csak a kezünk meg a szánk dobta le az esztelen béklyóinkat s a ránkboruló lepel alatt féltettelek simogatásomtól még majd szomjan halsz odakínáltam magam s te ittál belőlem ahogyan én is fürödtem illatos aurádban hallottam kéjes nyöszörgésed mintha szóltál volna ajkaink vergődésében a hang is elszállt s kezünk a ruhák alatt matattak kerestek a lehunyt szemű ölelésben csak egymást éreztük kívül és belül dombokon és völgyekben és egymás kincseit a kutakat és az oszlopokat érintették ujjaink testünk karjaink között tébolyodott táncot jár a kirobbant vágy tűzijátékával kápráztatja álmainkat még tartottalak karomban elveszetten de már a fényen túl jártam
|
|
| |