Fiatalságod más hordta el - Jeszenyin nyomán -
fiatalságod más hordta el
nekem maradt ha megmaradt
hajad barnasága megkopott varázs
őszi verőfénye szomorkás szemednek
ó édes őszi időszak nekem
tikkadt nyári sétáknál is szebb
s képzeletem is jobban szeret
téged a selymes őszi sugárban
szívem erős lett és egyenes
a pusmogók képébe hajítom
mikor kiszabadultam éjszakákon
végre vége a mulatozásnak
elhagyott életem búcsúzik
a tivornyás legénykortól
szebb vágyak töltik szívemet
más szenvedélyeket hordoz vérem
ablakunkon már bekopogtat
a hűlő ősz sárguló vedlő faággal
hogy ajtót máris nyissak neki
őszi beletörődők alázatával
mindennel kibékül szívem
már nem veszít de még lázad
bár más lett a mi Oroszföldünk is
és mások a temetők a házaink
kitisztuló szemem már ellát
messzebbre villanása is odaér
hozzád csak te lehetsz nővér barát
szeretőként egyedüli társam
s komolyodó szolid dalaim
mostantól nálad szárnyalhatnak
az alkonyi órákon elhaló utakon
átfutó világmegváltó fiatalságról
