S mint egy tükörre
a szenvedés évei tavakat vájtak körénk
ránéztem most féldermedt vizünkre
mint egy tükörre
de lelkem az arcom elveszett
nem magam vibráltam a jégben kiköltött képben
a jégképen szerelmem te ragyogtál
tizenhatéves fruskaként félve szólítottál
s szemed boszorkányos csillogása kábított azóta
mint egy tükörre
néztem beszélő szemedre
olvastam évtizedeken át
küldött vágyódó üzeneted
de csak most hallottam meg
hangodat búscsilingelőn
s mint egy tükörre néztem a körénk vájt tó
féldermedt vizére és olvastam kiáltásod
a jéggé dermedt tükörre szavaid hullottak
mint szétszaggatott párnákból kidobott tollpihéid
s a dermedt fodrozódások végtelenbe emelték
szerelmedet a rámragyogó képed