Régen várt közös holnapok
most csak suttogsz
hangod néha elhal
mégis a fellegekig
hallatszanak csengő szavaid
elém hozott szépet
kirakod
vágyat ébreszt látványod
már a gondolata is
én mindannyiszor elégek
kalandra lelkem
már réges régen
nem éhes álmodásomba
csepegtetted az életed
a messzeséget is magaddal adtad
kifekszek a rétre
csak hallgatom
a madarak csacsogását
közben te is mesélsz
hallom csodákról
a kamillás réten
és figyelmeztetsz
hagyjam most az érveket
hallom az lesz
ami lesz csak
vigyázó szemek elől rejtve
ereszkedek az élvezetbe
a beképzelt elképzelt álmok
álélése veled
világok szétrobbanása
örök tavasz hangjai a réten
körbefonnak
az égen száguldó füstcsíkok
babonázó dalodba mélyedek
körülöttem hiába
a zümmögés
zsongás
virágos fák porzása
szerelmek
illatok
új álmok hiába
a ráégett régi
nem pattog
örök átok szakad
a holnapba
s a torkodból kiszakadó ének
varázsolja álmomba a látomást
amint nyalábolják a fényt
a régen várt közös holnapok