Nézz láss magad mögé
napszítta erős erezetű levelek
hullajtják magukat itt az ősz
kopárodik a természet
szövött pókhálók rovátkázzák be körbe az eget
látod mintha ereket csepegtetnének az életből
kicsordult jajszavakkal aláhulló mézgacseppek
s ilyenkor e látványokkal őrizgetem
mint az öregek a környezetbe hulló emlékedet
látod ahogy én is az összegyűrt életeket
a miénket fecniként hullanak a kergetőző szélben
reményeket visznek a világba
és messziről láthatod az időt is
ahogy kisöpri a ránktelepült múltat
látod milyenek
ráfonódnunk a rest testekre
hogy szenvedélyek ébresszenek életre
csak nézz és láss körbe
de tekints mindig magad mögé is
nehogy elhagyjon a kiformált jövő
nehogy árván maradjon a kicsírázott szerelem
s a napszítta erős erezetű levelekben
múlttá zsugorodnak az emlékek
a mák világa kérget font bezáródót
vigyázz a páncélban megáll az idő
ott nem suhannak a napok
a valóság fényessége rászárad
a mindennapokra
1009