Formál az idő  
   
 formál változtat az idő  
 sziklatömbökön vadul  
 szaladgál  
 a horizont szélén  
 az égig érnek  
 s valahová mélyre nyúlnak  
 kontrasztok nőnek  
 szédül a táj  
 árnyékban ülőnek a fény éle   
 fáj  
   
 ködként lebeg a gondolat  
 a világban nem látni többé  
 villám sem csap  
 árnya mögül  
 ha álomba merül  
 akkor is repül  
   
 a szívben is csend van  
 örök  
 cseppkő alján  
 föld-könny csöpög  
 barlangok mélyén
  
 7310