Formál az idő
formál változtat az idő
sziklatömbökön vadul
szaladgál
a horizont szélén
az égig érnek
s valahová mélyre nyúlnak
kontrasztok nőnek
szédül a táj
árnyékban ülőnek a fény éle
fáj
ködként lebeg a gondolat
a világban nem látni többé
villám sem csap
árnya mögül
ha álomba merül
akkor is repül
a szívben is csend van
örök
cseppkő alján
föld-könny csöpög
barlangok mélyén
7310
