Velem vagy éjjel és nappal
velem vagy éjjel és nappal
gondolataimban összefonódtatok mindennapjaimmal
s arra már gondolni sem merek
mi lesz mikor majd nem dédelgetsz
mikor majd már nem is csókolsz
kétségbeesés üvölt máris torkomból
ugye te is így gondolod
itt vagy velem és szeretsz
szemedben a huncut ragyogás megint villog
mikor felém fordul tekinteted
az összekacsintó kacagás
és a vágyakozás csillogása a szemed sarkában
a ki sem mondott sóvárgás melege izzítja
tudod ha akarod végnélkül ölelkezve
együtt nevethetünk önfeledten
velem vagy éjjel és nappal érezlek most is
pedig messze vagy
szívemben tartott képedhez ér a lelkem kezemként
Vibráló öröm folyt szét testemben
leírhatatlan érzések vágyak arcod szemed után
s az előttem az asztalra csepegő könnyeim
varázsa írja fényképedre vonzalmam
nézek testem sós nedveire e cseppekre
s mint hold nélküli csillagfényes éjszakán ragyognak
szivárványszínekben vibrál a tükröződő boldogság
hosszú hónapok évek sivársága szenvedése
a magányos rosszkedvű élet keservei
kidobatják a múltunkat
hogy higgyük jelenünket és a jövőt a hihetetlent
nehéz megérteni hinni
ahogy szinte percenként hallom suttogni
mennyire szeretlek
mindenem odaadtam
nincs visszaút
sivár életem nélküled mennyire hasztalan
hisz mindig is te voltál az életem
s kezedet fognám a képeken
de nincsenek
hisz még kezed sem fogtam meg
csak néztem szemedet a bánatosat
és most csillogást látok szerelmem tükröződését
a kamaszkori örömöket
a nagylánnyá válás gyötrő kínjait újra megéled
de szeretlek
az elfecsérelt évek emberöltő
nem kevés szenvedése után is ajándék az élet veled
megérdemeljük egymást
ennyi elherdált évre visszanézve
mondd meg őszintén
de bűnösök sem lehetünk a fiatalkori baklövésekért
az éretlen gyerekkor felelőtlen döntéséért
ami ma már nem is érdekes
csak a felismerésbe való beleremegés a lényeg
ahogy szeretlek s te visszaszeretsz
lelkiismeretem tiszta
mégha az egymással átélt ezercsodára
várnunk is kell
de az ábrándozásban kitárult a tér
már végtelenné vált nekünk
