Az én honlapom

[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Folyik szét a mostani tél
dbogarDátum: Hétfő, 2014-12-15, 6:57 PM | 
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
Folyik szét a mostani tél   
 
mint november elejei korai estéken
temetői gyertyákról lecsurgó viasz
folyik szét a mostani tél 
a régi életünk
 
a koratavaszi langyosodó szélben
lobbanó lángot maga kapja szárnyra 
s a fogyó gyertya kanócáról 
elolvadó  vigasz is
lassan elillan az ismeretlenbe
minden mit eddig valódinak hittünk
 
töpörödött  nappalok vélt képében 
eltompulnak a kihaló fények
jéghideg hajnali ködök
hallucinálón riadt lények 
hisz ezek mi vagyunk
 
szürke keservektől megcsömörlött
ma már mit sem érő múltunk 
a kutyának sem kell érdektelen sorsunk
jéggé dermedt fagyott idő
múltunkat vastagon belepő dérből 
kikelni reményünk új életünk lehet e
a hirtelen ránktört nyárban 
a jég burka megrepedt olvad 
szerelmünk forrósítja
 
látod
régi világunk mivé lett 
elzüllött szörnyeteg a benne gomolygó 
lelkeket  kísértőket nem lelik 
valaha mik is voltak
könnytelen  néma könyörgés
reménytelennek látszó megfonnyadt jelen
felhőibe fulladt valaha volt kék ég
a mára megfagyott környezet
mutatja  közös kiutunk
 
megtaláltuk
s míg szívünk lángolása oly határtalan
a kihunyt gyertyacsonkok újraélhetnek
a fagyos viaszból lassan kikelő világunk
sarkallja szerelmünk 
az ezüstnyár megvilágította térben
végtelenné lesz 
benne mi magunk
 
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: