Délibábom
sárguló papíron
fényképed az
íróasztalomon
áll régóta
keretezetlen
még mindig
megérint
lágyan
szelíden
ahogy lassan
bizsergetőn
jönnek elő az
emlékek
ahogy álltál
a díszes kapuban
Madonna arccal
jönnek kedves
fájdalmas
vendégek
s ha ágyamra
fekszem a
plafonon is
azt látom
babonázó
mosolyod
lett az én
délibábom