Az én honlapom

[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Ahogy a gondolat össze-vissza szalad
dbogarDátum: Kedd, 2014-12-30, 9:45 PM | 
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
Ahogy a gondolat össze-vissza szalad 
 
üres percek 
kietlen órákká telnek
tőlem bármi történhet 
körülöttem észrevétlen a világ
feltétlen feltétel úgy sincs a léthez
kár a feltételezésnek élned
mert az egész értelmetlen lét
csodája lehullott leple lehetne 
akár ártalmatlan játék is
milyen idióta kép ez a játékvilág  
hazugok uralma mind felett gyötrődő játék
a semmivé vedlett szenvedés léptei őrölnek 
ha törölni lehet a rosszat 
mit egészben úgy sem tudok 
kimondani nehezen bírom 
hogy mivé lettem 
mivé nőttem ki magamat 
s befejezetlen gondolatokkal 
riogattam magam fél életemben 
s a félelmeimmel éltem bár nem is tudtam 
inkább ki sem fejtem gondolataimat
bölcsek de nem kimondani valók 
mert sokszor fulladt sírásba a lelki csiklandozás 
soha nem tudtam erre mit mondani 
sokan sohasem értették meg
miért kellett a sírás
hát azt a sok jót mit az élet adott 
most meg hová tegyem
parányi lencse vagyok csak a nagy tömegben 
mégsem fér el benne kigyötört lelkem
nincs olyan hely nincs az a doboz 
ahová betehetném 
ezt ti nem értitek meg sosem
 
firkálgatok csak 
mégis mintha hajtanának
a papír bármekkora is 
minden szegletét teleírom 
mégis zavarnak az elégedetlenkedők 
no meg a rossz beidegződések 
az áthághatatlan korlátok 
bármerre is próbálok kitörni 
ott vannak 
minimumra zsugorodott létem
körbekeretezett mező 
mindössze ez a környezetem
 
csak elmegy már végre 
mintha dolga sem lenne 
csak nekem van firkálgatnivalóm
de legalább önszántából menne el
a világon sincs nem ennyi 
de semennyi dolog 
sokat unatkozhatnak a dologtalanok
nekem csak a baromság háromszöge marad 
s abban mindig csak én dolgozom 
gondolom mert bár igazi nekem sincs
csak az a mindennél fontosabb 
hogy mindenféle szép hangokba szerelmes
én meg néha még csak ki sem mondott szavakba
csak ne kelljen megizzadni tőlük
amint a szavak és a hangok 
kitöltik a teret körülöttünk 
együtt vagyunk a kör közepén
amit direkt a hangok és a szavak növesztettek  
bárha  nekem is szép hangom volna 
nem kellenének már ide szavak
most még össze tudom foglalni a ragaszkodást
a bájital szép poharaihoz 
amibe egyszerre kitöltjük lelkeinket
aztán megisszuk jóízűen 
és mintha kielégülnénk tőle
amit egymásnak csinálnánk 
ha lenne még 
a lelkekből mit 
a poharakba önteni 
 
kusza gondolatok 
össze vissza tolonganak a tollam hegyén
macskakaparás lesz az egész 
amúgy is csak firkálmány 
mintha kikaparták volna 
a didergő kóbor macskák almából
vagy valami másból 
a puhaléptű macskalelkűek 
céljukhoz mindenek felett áttaposnak
kiáltásom keserű visszhangot vet lelkeinkre 
közben meg engem még az élet is ver
magamba fordulok bezáródom
hogy most ne zavarjon ...
 
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: