Emlékezés
- Borisz Paszternak nyomán -
a félhomályban még ma is egy bentlakó
diákleány vagy tél az erdei alkony-fény
órák mezején várom jöjjön a sötétség
itt vagy s harsan szánkból az egymást hívó szó
az éj az éjjeli rémségek tanyája ez a pokol
de tudd meg hogy az éj lökött ide téged
ő a nászod házaséleted meg végzeted
ez szörnyűbb mintha bíráid előtt hunyászkodol
miként teltek el napjaink emlékezz gerlevár
volt a szálló tollpihe lebegő tömege
ahogy a bódékról a föld felé söpörte
megforgatta a részegült falánk szélvihar
siklasz a szélben mi szőnyegként alánk
szánkót s hópelyhet csúsztat ettől az életünk
ragyogóbb az alkonyi-vöröslő felhőgörgeteg
magasába szökne mintha vérünk s tüzünk lenne
minden nyüzsög s milyen az idő emlékezz
a piaci kofák sátraik az apróba váltott pénzük
csengése mint a mindennapi harangszó
ünnepünk emlékszel s jajdulva emlékezz tovább
a szerelmünket jaj igen már ki kell mondani
pótoljuk-e brómmal zsírral aztán csak
hosszú álmatlanság gyötörjön félénken mint
lószemként égek meredek fekhelyemről
az alkonyi órán mindig vizsgára jössz hozzám
év-vég tan-könyv csíz migrén de éjjel
nógatsz ivászatra s keresed azt a pokolbéli fényt
világot a gyógyszerek fiolák szemében villog
