Melletted maradnék
melletted maradnék
menni úgysem lehet
érzem ahogy szerelmed
gyapjúsálként körülölel
betakar
nem is fázom
a megszokás beszürkült mindennapi közönye
nem diderget olvad a jég és itt a virulás
nem én voltam az a kis virágárus
aki már mások tüzéhez kuporodott melegedni
de most elképzelni sem lehetne
azt a valaha volt kinti hideg világot
ahol megdermedt lelkek között
hiába kerestem a melegséget
megtaláltam az én tábortüzem
melletted s maradnék
menni úgysem lehet
érzem ahogy szerelmem
téged ugyanúgy körülölel betakar
nem is fázol
de e szerelem benned is pont úgy fáj még
mint ahogy az átfagyott kézben hasogat
a hirtelen jött meleg
s rianásként robbantja szét
szívünk körül a jeget
egymás karjában megpihenve
összebújva álmodjunk új életet
az apró gyulalángot ami sokáig képes égni
ha a világ nem is szereti
