Gondolataimmal vagyok
gondolataimmal vagyok és veled
mikor bejárom az üres szobákat
az álmosságba menekült csendjét éreztem
fuldokoltam mikor meghallottalak
halkan mögülem szóltál
és felülről bezengted a teret
persze nem voltál
ott sem te voltál
józan ésszel gondolva a jóra
mit te jelentesz az életnek
rohantam hangodra kerestelek
dohos levegőtlen szobákon át
el sem érhettelek
fuldokló világomban
könnyeim sóssága számban keveredett
édes emléked szenderedett
ahogy rádtaláltam csukott szemmel
láttalak a világban bukdácsoltál
hívtalak s hívlak majd akkor is
ha gondolataimmal bájolgok
és veled ébredek rá
a világos illatos világra
1009
