Voltál már úgy
voltál már úgy
én egyre többször is
hogy semmi sem volt jó
penészes gondolatok nyomták agyon
a szavakat
miket végre kimondani lehetett
legyen bár az akár egy butaság
vagy valami nagyon okos alkotás
csak tudnod kell hallgatni
ilyenkor bármit mondhatsz is
az úgy sem lehet jó
valahogy így múlik a természet
s az én életem is veled
látom mikor megjöttél
inkább már készülnél el
ha meg nem jössz bár tudom miokból
de már rögtön hiányzol
nélküled semminek sincs már
megfogható értelme
lámpát gyújtok körülötte egyből
mindenféle repülő állatocskák
táncolnak talánha még egy utolsót
egymáshoz közelebb bújva
álmodjuk mi is a boldogságot
közben a csillagok látszik
dideregnek fagyott nagyvilágban
melegség áraszt idebent
már a gondolatától is
talánha mi is összebújva
repülnénk a végtelenbe
fényt és melegséget árasztva
a rideg nagyvilágra