A világot sose kértem
tegnap elsírtam magam
könnyek nélkül némán
még az okát sem tudom
a lét csak sajgott bennem
meg minden mozdulat
pedig széppé kikékült az ég
a Nap kezéért mindenre kész
egy szűk ketreccé zsugorodott gömbbé
a máskor határtalan tér körberakva rácsba
kivart keresztekkel
s csapódó lelkem azon akadt fönn
meggyötör kínoz hogy nem értesz mint
más se ki oly távoli tőlem
pedig csak ölelő karod mint mindig
hiányzott hogy arcom kezeidbe lelkem
asszonyos testedbe simítsam
mire sose kértem senkit mást
e világon hisz tudom csak te látsz érzel
amikor fellobogsz bennem
mint fortyogó szerelem ...
