Névnapodon
névnapodon mit mondhatnék neked
olyant mit mástól úgysem hallhatsz
mondhatnám hogy fogom a kezed
és simogatom a szíved álmodozom
szemed fakuló fényében fürdőzöm
mondhatnám te vagy az egyetlenem
kinek odaadtam rongyos kis életem
vágyaim vágyaidban remélnek új életet
mondhatnám hogy ennyi év után még
megújulást hoz minden új nap
mit álmainkból szövögetünk magunknak
névnapodon mit mondhatnék neked
szépet kedveset mit mástól úgysem kaphatsz
valódit megtisztult új életet hozhatok
mikor ajándékként nyújthatom magamat
korbácsolt vágyakat adhatunk egymásnak
megfeszülést és kéjes elernyedést
a gyönyör habzóbor illatú percei után
sárgarózsaszirom borította ágyadon
ringatsz s forró lepelként takargatsz
s megfeszült testtel önmagadba engedsz
háborgó ringatás a kiérdemelt szenvedély
amivel névnapodon szerelmes éhed
kikönnyezi eltékozolt múltad keserűségét
névnapodon mit mondhatnék neked
hisz szeretlek és testemet már odaadtam
most ajándékként hozzáadom az életemet
szolgádként adok magamból szőtt lepedőt
és fonott takaróként forró vágyaid előtt
mutatok be áldozatot öledben
kelyhed mélyén és melleid magasságain
hogy élvezd a napod meg az összes többit
és élvezd az újéleted újnapjait velem …
de névnapodon mondhatok
olyant mit mástól úgysem hallhatsz
mondhatom hogy fogom a kezed
és simogatom a szíved álmodozom
szemed fakuló fényében fürdőzöm
mondhatom te vagy az egyetlenem
kinek odaadtam rongyos kis életem
mondhatom hogy ennyi év után még
megújulást adok minden új napodon
miket vágyainkból mi magunk formáltunk
