| dbogar | Dátum: Szerda, 2011-06-01, 6:36 PM | |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
| Csak azt kell tudnod
reggel van már megint
a hajnalig tartó már lassan megszokottá lett
nyugtalan forgolódás után
mint mikor mély gödörbe zuhanhatnék
és tudom már kipróbáltam ilyenkor reggel
onnan milyen nehezen lehet csak kikászálódni
s megint arra ébredek hogy újra esik
de most döngeti az ablakokat a viharos szél
mégis kitárom s a bezúduló nyirkosságban fázom
erőm sincs a meleg takaró öleléséből kibújni
akárha a karjaid lennének olyan finoman fon magába
de megint ez a mai ébredés
kényszerített felkelés mikor minden fáj
és te is olyan távoli messzeség vagy
ilyenkor minden szörnyen fáj
fáj az hogy nem érinthetlek
fáj hogy soha nem láthatlak
fáj hogy nem foghatom a kezed
milyen is lenne ha úgy ébredhetnék újra
hogy itt vagy itt lehetsz velem
de mégsem kedvesem nem lehet
de azért tudd
hogy aki szeret annak sírnia is kell
néha mindenképp
így soha nem lesz csupa könny az életed
csak gondolj vele a csodálatos érzéssel
az járja be testünket
s a rideg bánatos reggeleken melengeti szíveinket
magad is tudod bár nem olyan egyszerű
mondani könnyebb talán igen
hogy el kell engedni a kezünket
viaskodhatsz harcolhatsz
pro és kontra érveket mondhatsz
s ilyenkor a gödörbe zuhant ébredés érzése teher
könnyebb talán gyökerestől kitéphetni
szívünkből a gondolatainkból érzéseinkből
az egyedüllét mindennaposságát
ez is egy érzés ami nélkül azért még jól megférhetünk
a másnapos merengés kelepcéjében
mégha csupa szomorúság is az életünk
és csak bánatot érzünk egyszál-magunkban
ilyenkor kikérdezhetjük a fénykép-tükörképünk
és kellően meglepődhetünk hisz mindig tudjuk a választ
igen hiszen szerelmünk talált otthont bennünk
már a gondolat is hogy vagyunk nekünk örömünnep
erősít és egyben vigasztal a távollét
meg az értetlenkedés
hogy sokszor milyen dühös tudok lenni
de rádnézek a képen megőrzött mozdulatod
a fülemben visszacsengő kedves szavad
a vágyakozás érzés indítja be
és ilyenkor már biztosan tudom
már soha nem tudlak kiengedni a szívek kalodájából
csak azt kell tudnod hogyan szeretlek ...
|
| |
| |
