| dbogar | Dátum: Szombat, 2011-06-25, 5:10 PM | |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
| Beszélni sem enged a félsz
a holnap küszöbén állunk
így az élet alkonyóráján álmodón
megszeppenve tipródva a pillanat ölelésében
a múlt félhomályából többen integetnek
de mi kézben a kézzel csak állunk vakon és némán
félve lépnénk akár még előre is
hisz milyen csodára várunk várhatunk e még mást
talán magunk sem hisszük szerelmünk igazát
valószerűtlen szép mesekép ez
egymásra nézni sem nagyon merünk benne
kedvesünkként nehogy más türemkedjen a képbe
elmondhatná már pedig a szemünk
hogy higgyük az egymás valóságát
és gyerünk tovább
kéz a kézben menjünk
az alkonyi félhomályban a fény mi legyünk
köröttünk állók rökönyödése mellett
minden láncunkat félelmeinket eldobáljuk
mégis egymásra nézni
nem nagyon merünk még csak lopva
kikoplalt múltunkat kinevetve kiérdemelt
soha véget nem érőn összeforrásban
teljesedik későn jött szerelmünk
térdünket csapkodva az örömtől
néha zokogva is talán
öleljük egymásba a végtelen kielégülést
s a beteljesüléskor magunkra húzott
alkonypír a zabolátlan szerelemtorta
habzsolása a légszomj és az egybeolvadás
de mi csak állunk mozdulatlan
a holnap küszöbén tipródva
remegő szájjal egymásba fulladva
hisz beszélni sem enged a félsz...
|
| |
| |
