| dbogar | Dátum: Szombat, 2011-06-25, 5:12 PM | |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
| Zenehallgatás
szobámban halkan szól a zene
hallgatjuk ketten magányommal
és szívemben veled mégis nélküled
síró hegedű mintha kipergő könnyei
játszanának szomorúan egy zongorán
szívbemarkoló a hegedű fájdalmával éget
de az ereszről alá hulló csurgalék
már jégként koppan arcomon
a leguruló hideg könnycseppek
az ég és a jég éles fuvola trillák
vigasztaló lágy hárfahangja simogat
bújik hozzám körbeöleli szerelmünk
kiszáradt szemek fájdalmas ködként
borulnak a kifáradt ütőkre
nyugodt monoton visszatérő ritmusukkal
szívemet doboltatják rezegtetik testem
a vibráló muzsika varázslatán száll a képzelet
s arcom naplemente utáni tó tükre lett
már színtelen szürkés mint kiforgatott zsebem
olyan üres mikor nem vagy mindenem
muzsika hangjára árad a szerelem
feltölt vágyakkal és mindent mi nem te vagy
felejtet s álmodozásaim a tőled kapott örömökről
a zenevarázslat kábulata amíg tart tölti be veled
hirtelen robban a képbe az ütemes csend
s mégis ott benn hallom furulyád szólamát
szerelmedhez szóló örömódát
gondolataim visszahozzák érzéseimet is
az egyedüllévők mihaszna ágaskodó fájdalmát
mély sebeket ütnek a magányosodás órái
melletted de nélküled elégő álomvágyakat
s ebben a muzsika újra fájdalomként jár
az epekedő vágyak lüktető mély sebeiben
tűnődöm szerelmem hatalmán vágyaink felett
s a szobámban ismét szól a zene
0804
|
| |
| |
