Az én honlapom

[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Érintés
dbogarDátum: Kedd, 2011-07-26, 4:54 AM | 
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
Érintés

nem csak szólnék hozzád érinteni is szeretnélek
könnyű a Napnak nem kell szólnia senkinek
hogy a pirkadati pírból reménnyel töltse meg szívünket
akár a rózsa szirmán gyűlő harmatcseppnek
hogy szikrázó drágakőként ragyogjon lelkünkben
ők csak egyszerűen vannak soha semmit nem tesznek
s hogy észrevettük létüket önmagunkat is csodálhatjuk
hisz ez segít hozzá a felismert boldogsághoz

nem csak szólnék hozzád érinteni is szeretnélek
de mit tegyek hisz szellőként nem érinthetlek
meg friss forrásvízként sem simogathatlak
és nem vethetek lombkoronaként árnyékot
s embermódra nem lehetek mindig ott ahol te vagy
hogy érinthesselek mindenemmel a tekintetemmel
hangommal s kinyújtott kezemmel érezhesselek
mire érintésem eljuthatna hozzád lehet
testem már máshol jár utánad a gondolatok ösvényein
hol nem csak szavaimmal hangommal érintenélek
bár a vigaszul hozzád küldött hangom édes szavam
túljutott már a végtelentér minden határán
és csak az időtlen mély csendből lakmározhatsz

nem csak szólnék hozzád érinteni is szeretnélek
mert szólni lehet-e az álmodás küszöbén járó gondolatról
a kimondott szavak a teljességet nem törik-e darabokra
a széttört világban keressük az igazat és megtudjuk az igazat
a csendet ami maga a teljesség az időtlenség és az állandóság
minden kimondott szó a végtelenből termő szárnyalással kél
ereszkedő hullámverése kiszakítja a régen várt szerelmet
elkülönülő harmatcseppjein megvillanó fény tükröződik
ragyogtatja a gondolatok tengerét a kiéhezett lelkeket
minden kipréselt szó gondolatszürke apróra tört tükör
a teljességünk kikövezett élete egy-egy cserépdarabkája
minden kipréselt szó az évtizedes elveszített mindenség
szétpukkadt világunk kínlódó fájdalmas jajkiáltása
minden kipréselt szó hamissága az elmúlt életünk
fonákját mutatja az egészet összesűrítve időtlenné
de mik vagyunk mi az egymásratalált páros világunkban

nem csak szólnék hozzád hanem érinteni is szeretnélek
szavakkal igaz mondatokká szőtt szavakkal a csendből
törődéssel a csendből kibuggyanó végtelen teljességgel
a teremtés minden csenddé foszlott kimondott szavával
a kimondatlan szerelmes szavakkal gyengéden
az érintések teljességével eggyé vált
teremtő és teremtett lelkek örök mindenségével
az érintésemben a szenvedő lelkem a teljesség
s minden kimondott simogató szóban ez a teljesség van jelen
lehet nem is szavak lesznek amelyek megérintenek
hanem a szavak közti magányos szóközök színtelen némasága
hisz a csend történetét üres lapokkal megírni
csak egy süketszoba csendje lenne vízhangozva
reményeim csendes hangja olyan lesz
mint a tavaszi langyos szellőre rezdülő levelek susogása
madárdallal fűszerezett természet a szívünk csendje az érintésé

nem szólnék hozzád hanem érinteni is szeretnélek
könnyű a Napnak nem kell szólnia senkinek
hogy a pirkadati pírból reménnyel töltse meg szívünket
akár a rózsa szirmán gyűlő harmatcseppnek
hogy szikrázó drágakőként ragyogja be lelkünket
s mivel észrevettük jöttüket önmagunkat csodáljuk
hallgassuk szívünk csendjéből kidübörgő boldogságot
hozzá a felismert szenvedélyes új életet ...
 
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: