| dbogar | Dátum: Péntek, 2012-08-31, 9:18 AM | |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 320
Hírnév: 2
Állapot: Offline
| Egy eszkimó asszony megtépázott álma
egy kasza élezésekor egyetlen félresiklott mozdulat is elég
akár egy pillanatnyi rövidzárlat hogy az életemből kilépj
elég egy dobbanásnyi csendre érzelemmel válaszolni
s egy kis szikrától is fellobban a szerelem
s ahogy égni tud ilyenkor
mikor még csak éppen felcsap a lángja
de hogy fáj ha csak egyetlen tűznyelv is nem
a szívedet találja
a kisiklott láng marása lüktet szüntelen
a megsértett égett tested sebéből kisercenő cseppek
a földre hullott vércseppek
vörös rózsaként terült szét a testeden
mint szomjas földeken
s azonnal magadba szívtad
ahogyan én is tettem
mikor a szívemben robbanó szikrákat éltettem
sárga rózsaszirmokon a lobogó lángot
testedre hintettem
illatuk mostanra már a lelkedbe égtek
most csak állok a kiélezett kaszával
és ámulok a felébredt másnapos ragyogáson
ahogy a Nap fénye rám csap a kerti bokrok mögül
és a kerti árnyakkal kergetőznek a harmatos pázsiton
s mint kaszám élesre fent pengéje siklanak a fű felett
és a sárga rózsaszirmokkal beterített tested rajzolják elém
a lelked a tested szövődményei ivódnak belém
a tavaszi vetés őszi termései fölött ölelkező lelkünk
mint tűz nélküli téli hajnalon
jégbe befagyva halódva
a reménytelenség ösvényére téved
mint egy eszkimó asszony megtépázott álma
húzol még magadhoz langyosan
a hidegtől lelassult mozdulatod
szétveti a szikrákat
s rajtad is úrrá lesz ...
|
| |
| |
