ri 'középtanodai' tanár - néhány kollégájával összefogva - az 1850-es évek második felében elkészítette latin-magyar szótárát, amely rövid idő alatt igen népszerűvé és szerte az országban használatossá vált. Harminc esztendő múltán átdolgozta, fölújította az eredeti anyagát, e javított kiadás (1884) reprintjét veheti kézbe az érdeklődő. Míg az első változat iskolai használatra készült, a fölfrissített, teljessé tett edíció a művelt nagyközönségnek szólt, elsősorban is azoknak, akik az ókori irodalommal, a latin kútfőkkel, antik forrásművekkel foglalkoztak. Így latin-magyar szótára a maga nemében csakugyan teljes: felöleli az ókori irodalmi nyelv egészét, hiszen a célja elsőrendűen az volt, hogy a klasszikusokat eredetiben olvasók tökéletesen értsék az auktorokat, anélkül, hogy más segédletekhez kelljen fordulniuk. Ilyenformán szócikkei bőséggel tartalmaznak szókapcsolatokat, latinos frazeológiát vagy egy-egy szerzőre, illetve korszakra jellemző fordulatokat, csak ott és akkor használatos, sajátos jelentősű szóbokrokat. Finály meg is jelöli a szócikkekben, ha egyedi szóhasználatról van szó, feltünteti azt is, hogy az ókori latin irodalom mely korszakában (aranykor, hanyatlás stb.) gyakorta használatos az illető kifejezés. A százezret meghaladó számú szócikket tartalmazó mű a magyar lexikográfia maradandó értékű teljesítménye, mindazonáltal nem helyettesítheti Györkössy Alajos jóval korszerűbb szemléletű szótárát (l.: 9810127). - Nagy könyvtárak prézensz állományrészeiben célszerű elhelyzeni.

Az antik irományokat tanulmányozóknak ....

Finály Henrik: A latin nyelv szótára

Megtekintések száma: 725 | Hozzáadta:: dbogar | Helyezés: 3.0/1

Összes hozzászólás: 0

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]

Az én honlapom

Blog