Milyen irodalom tengődhetett a „kéjbe és vérbe fúló" római császárság korában, a véres mecénások árnyékában? - kérdezi Babits Mihály Az európai irodalom történetében. S a válasz: "… A híres Iuvenalis, akitől a halhatatlan mondás származik, hogy »nehéz szatírát nem írni«, ...sötét, pesszimista, s a világ, amelyet föltár, a Messalinák kéjelgése, az intelligencia leromlása, az egyiptomi babonák fertője, a sok csalás és panama, a gyermekek korai beszennyezése, alig hagy egy sugárt. De sugárként villan magának a költőnek egy-egy gondolata, mely örök kincs marad... Örök gondolatok, s mégis az ő korából fakadtak, amelyet senki sem jellemzett jobban, mint ő, mikor ezt írta: »Mind féltjük az életünket, s az élet kedvéért elveszítjük azt, amiért élni érdemes!«"