...Euthüphrón nem sorolható azok közé, akik Szókratész vallásos nézeteit fenntartásokkal szemlélték, hiszen a róla elnevezett dialógusban magához hasonlónak tekinti őt, és szimpátiával viseltetik iránta, ráadásul arról is panaszkodik, hogy a népgyűlésen kinevetik, tehát vallási ügyekben láthatólag nem az athéniek oldalán áll.Úgy vélem azonban, hogy ami a dialógusban feltárulkozik az Euthüphrón lelkében dúló - általa Szókratésszel való találkozásáig észre sem vett, s talán a találkozás ellenére elnyomott - viharokból, az mégiscsak kulcsot adhat a Szókratésszel szembeni gyilkos indulatok keletkezésének pszichológiájához.
Azt, hogy Euthüphrón - tette jogosságának igazolásaképp - felidézi a mítoszt, miszerint Zeusz is megbüntette a saját apját, mert igazságtalanul lenyelte gyermekeit, nyilvánvalóan egyfajta vallási konzervativizmus kifejeződésének kell tekintenünk. Ugyanakkor azt is feltárja, miféle tipikus elképzelései vannak Euthüphrónnak az istenekről: vallásossága alapvetően a félelmen alapul, az embernek a transzcendens erőkkel szembeni kiszolgáltatottságán. A misztérium számára alapvetően mysterium tremendum, mellyel szemben az ember sohasem érezheti eléggé biztonságban magát. A beszennyeződéstől való rettegés jellemzi, mely a félelmetes, áldozatokkal soha ki nem engesztelhető istenek előtti emberi semmisség tudatából fakad. Ez a felfokozott rettegés egyfajta szkepszisből ered: abból a kételyből, hogy a transzcendens erők alapvetően jóindulattal viseltetnének az ember iránt. Euthüphrón fanatizmusa vagy dogmatizmusa tehát paradox módon éppenséggel szkepticizmusból fakad, s míg az utóbbi a személyiség elerőtlenedéséhez, a felette uralkodó hatalmakkal szembeni teljes kiszolgáltatottság érzetéhez vezet, az előbbi éppen ellenkezőleg, túlzott önbizalomhoz, ahhoz a meggyőződéshez, hogy ez az egyetlen helyes vallásos viszonyulás az istenekhez. A két ellentétes érzület közötti hányódás egyfajta ördögi kört generál, amelyben Euthüphrón lelke szakadatlanul kering, és amelyből nem tud kiszabadulni. Görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy pontosan tudja, mi az istenesség - ebben áll az a végzetes tudatlansága, amelyből Szókratész megpróbálja kiszabadítani.