Ez a kis könyv a Kr. e. V–IV. század fordulóján élt athéni Xenophónnak a türanniszról (modern, nem egészen pontos kifejezéssel: a zsarnokságról) írt rövid dialógusáról szól, amely a Hierón, avagy a zsarnokságról (Hierón é türannikosz) címet viseli. A filozófus-történetíró élénk színekkel ecseteli, hogy milyen is lehetne az élete a „jó türannosznak”, aki jó kormányzással felvirágoztatja népét és városát, aki helyesen vezeti a rábízottakat, s áldásos tevékenysége révén el nem múló hírnévre és dicsőségre tesz szert polgártársai között.
Xenophón úgy véli, még az abszolút uralkodó sem mondhat le a polgárok meggyőzéséről, mert ha megtenné, uralma nem lenne legitim. Ezzel az elképzelésével pedig igencsak közel került a modern politikai filozófia azon gondolatához, amely elutasítja a politikai autoritás feltétlenségének gondolatát, és azt hangsúlyozza, hogy csakis az önként vállalt politikai kötelezettség lehet érvényes és kötelező erejű.