Az Átváltozások a nagy római költőnek legjelentősebb — a görög-római mitológiát gazdagon átfogó és felvonultató - műve. A tizenöt könyvre felosztott költeményciklusban minden olyan mítosz szerepel, amely az antikvitásban eleven és kedvelt volt, és amelyet a mi műveltségünk részévé nem utolsósorban éppen Ovidius és éppen ez a munkája tett. Az Átváltozások lapjain a költészetet élvező és a mítoszok iránt érdeklődő mai olvasó számos olyan történettel találkozik, amelyek iskolai élményei vagy más olvasmányai során lépten-nyomon előfordulnak. Virtuozitása, erőteljes és ízléses erotikája mellett tárgyi gazdagsága is növeli varázsát. Az eredetmondákat, az égi és földi szerelmes történeteket Ovidius lebilincselő elbeszélő s lírai erővel fűzi egységes és két évezreden keresztül mindmáig joggal népszerű, játszva tanító és gyönyörködtető olvasmánnyá.
Élete főművét Ovidius az i.sz. 1-8. közötti években írta. "Folyamatos ének"-nek nevezte munkáját, mely nem kisebb időt kíván magába foglalni, mint a világ kezdetétől saját koráig terjedőt. A mű nem az eseményeket sorjában regisztráló világkrónika, hanem egyetlen szempontból mutatja a világ történetét: mi mivé változott át a kezdetek óta. Forrásul - nem titkoltan - számos görög és római átváltozásmítoszt, drámát és történelmi munkát felhasznált Vergilius, Thukydidés, Lukretius, Euripidés, Varro és mások műveiből. A történeteket összetartó keret, a mű kronológiai váza jól felismerhető.
A 15 ének három fő részre oszlik, amelyeket rövid bevezetés és epilógus keretez. Az 1-6. könyvekben az istenek, a 7-13. könyvekben a mitikus héroszok és heroinák, a további részekben a történeti személyek köré fonódnak az elbeszélések. Ezekben a fő részeken belül is kisebb egységeket alkotva, egy-egy "főhős" köré csoportosulnak a történetek. A 15 könyv lényegében magában foglal minden jelentős ma is közismert és az évszázadok során számos feldolgozást megért mitológiai történetet, s a mai olvasó számára világossá válik, hogy a görög-római mitológia számos története Ovidius műve révén és az ő feldolgozásában, értelmezésében vált az európai kultúra közkincsévé. Az utószó az Átváltozások keletkezési körülményeit, szerkezetét, a forrásokat, a mű történelmi-irodalomtörténeti jelentőségét elemzi. A részletező, gazdag jegyzetszótár a szövegben előforduló tulajdonneveket és idegen kifejezéseket tartalmazza.