Xenophón szerette a lovakat. Tanúbizonysága ennek, hogy két könyvet is írt kifejezetten lovas témáról, de más műveiben is elő-előfordulnak lovak. A lovászatról című mű kézi- és tankönyv ifjak számára. Méghozzá valószínűleg athéni úriembereknek, akik esetleg majd a lovasság kötelékében szolgálnak. Bár máig a leghíresebb lóügyi szakkönyv, nem az első. 
A mű stílusa kissé száraz, igen különbözik Xenophón nagy műveinek attikai szépprózájától. A szerző különösen fontosnak tartotta, hogy műve logikus rendben épüljön fel, ahogyan az egy tudományos könyvtől elvárható. Nemcsak logikája hibátlan, de tanácsai is időtállónak bizonyultak: ma, a kifinomult lószerszámok, nyergek és kiegészítők, a részletes anatómiai, élettani és állatorvosi ismeretek és modern edzésmódszerek korában is alapvető a lovas kiképzésében a helyes testtartás, a szár szabályszerű kezelése, a ló irányításának Xenophón által leírt irányelvei. Persze anatómiai leírásaiban és néhány más tudományos vonatkozásban is téved. Feltűnő, hogy mennyire kevés szó esik a lovak betegségeiről és az állatgyógyászatról, de ez nem meglepő, hiszen ez a könyv amatőröknek szól. Hogy az általa bemutatott gyakorlatokban a mai díjlovaglás előfutárát kell-e látnunk, azt nem tisztünk itt eldönteni. Az úrlovas viszont ma sem hibázik, ha „Xenophónból” tanul lovagolni. E mű időtállóságának bizonyítéka, hogy az ókorban az 
egyik legnépszerűbb kézikönyv volt, majd újra¬felfedezése után ismét széles körben elterjedt Johannes Camerarius latin fordításában, de még a XVIII. századi nagy lovas írók is gyakran hivatkoztak rá, csakúgy, mint napjaink szakkönyvei.
Xenophón lovas katonaként, majd lovassági parancsnokként szolgált élete jelentős időszakában, előtte talán atyjától kapta az alapvető lovas kiképzést, később pedig bizonyára maga is tartott lovakat és tanította fiait. Saját tapasztalatok alapján írhatta tehát meg ezt a könyvecskét, méghozzá olyan tárgyban, amiben sikeres volt. A mű különlegességét az adja a többi technikai irat között, hogy a jól kiképzett ló az, ami megmentheti az ember életét, ami hű társa maradhat számos éven át.
A mű fordításának, modern nyelven való olvasásának nehézségét az adja még a lovas tapasztalatokkal rendelkező ember számára is, hogy a görög lószerszámok, a terminológia igen különböző, és ezek részletes ismertetése meghaladja e könyv kereteit, de az alapelvek így is érthetők a lovas számára, és talán érdekesek a gyalogos, de érdeklődő olvasó számára is.