Álmodtam már megint, egy új életet, szépet, csodásat. Meg kell mondjam, hogy mostanában ez egyáltalán nem jellemző, az utóbbi években általában már nem álmodok, legfeljebb ébren, vagy inkább félálomban álmodozom. Nem azért mert nem lenne miről, hanem mert a mindennapi gyötrődések általában elviszik az álmokat. Az enyémeket is ellopták ...
Álmodozni meg egyébként is, sokakra egyáltalán nem jellemző módon én szinte mindenről tudok. Az életről, a múltról, a soha el sem érő jövőről, szerelmekről, vagy csak egyszerűen egy-egy szép benyomásról. Imádom, ha szép, de azért nem anorexiás és másoldalról meg nem is deszka nőkről álmodozhatok. Csak sajnos ilyenkor aztán mindig eljön az az egy pillanat, mire az álomban történne valami, amikor szinte kivétel nélkül mindig felébredek. És ilyenkor kedvetlenedett vagyok, csalódott, leginkább kimenekülnék az életből, a létezésből … hiszen ilyenkor mélységes szomorúságával tör rám a mindennapok valósága.
...
Tovább »