"Aischylos magára az örök-emberi életre tapint rá, egészen forró helyen, s egészen más komolysággal, mint Homéros. Nem kell hinni, hogy mindig a fellegekben jár, s líraisága testtelenséget jelent. Nagy vízióiból a világ éles képei villannak ki. A nyugtalan őr, az ázsiai pompával bevonuló király, a "haboknak számtalan kacaja"... De Aischylos nem a képek költője, mint Homér. Az ő világa nem a jelenségeké. Ő lefelé ás, a mélységbe, ahol az erkölcsi dilemmák lakoznak. Megmutatja a legborzasztóbbat, a végleteset. Íme a legmélyebb emberi szakadék: érzékeny, nemes lélek, és anyagyilkosság! Mi hidalhatja át ezeket a szörnyű örvényeket? Milyen oldás képzelhető a bűnből? Micsoda menekvés a fúriáktól?... Aischylos csak külső ítéletet tud elképzelni. A bűnöst csak a nép oldozhatja föl, a kollektivitás, a nemes, szabad állam, az aeropág szavazata. A trilógia a szavazás jelenetével végződik, s maga Athéna, a város istennője, dobja az urnába a felmentő követ. Hazafias dráma? Ahogy azt Péterfy Jenő nevezi? Igen, de a haza itt magát a vallást jelenti, az emberi kultúra vallását, melynek Athén diadalmas székhelye és zászlóvivője. Aischylos kétségtelenül nagy nemzeti költő... De egyúttal ő az első nagy költő, aki az emberiség problémáit megpillantotta."

 

Az első nagy görög drámaírónak körülbelül 90 darabja közül hét maradt fönn viszonylagos épségben, ezeket tartalmazza a kötet. A fennmaradtak közül a Perzsák az első. Az athéni görögöknek és Periklésznek a perzsa seregek elleni szalamiszi tengeri gyözelmét ünnepli benne, s egyben élete sorsdöntő élményét eleveníti meg. Érdekes, hogy valamennyi szereplő perzsa, az író ezzel érzékelteti a görög győzelem hatását. A két ellenfél a demokráciát és a keleti despotikus államformát is megtestesíti. 

 

A Heten Théba ellen előzménye az, hogy Théba egykori uralkodóját, Laiosz királyt az istenek figyelmeztetik: ne kívánjon gyermeket, mert az meg fogja ölni, és saját anyját veszi feleségül. Oidipusz mégis megszületik, és elköveti a bűnt, majd megbűnhődik: két fia száműzi vétkeiért. Eteoklész és Polüneikész az örökölt város uralmán összekülönbözik, és Eteoklész idegen katonasággal vonul Théba ellen. A várost csak a Labdakida-uralkodóház pusztulása és Kreón hatalomra kerülése menti meg a pusztulástól. 

 

Danaosz király lányairól szól az Oltalomkeresők. Ennek mondai témája tömeges férjgyilkosság. A lányok nászéjszakájukon végeznek férjeikkel, akik unokatestvéreik, Aigüptosz király fiai. Az egyetlen danaidát, aki nem hajtotta végre a szörnyű tettet, az istennő, Aphrodité menti meg nővérei várható bosszújától. 

 

Az Oreszteia a drámaköltő egyetlen, teljességében fennmaradt trilógiája, tagjai: Agamemnon, Áldozatvivők és Eumeniszek, és az Atreida-család bűneit és bűnhődését viszi színre. 

 

Miért nevezik Aiszkhüloszt a tragédiaírás atyjának? Nemcsak azért mert elődeitől nem maradt fenn teljes mű, hanem azért is, mert ő vezette be a döntő újítást: a kórus és a színész mellett ő léptette fel a második színészt, s ezzel az epikus és lírai elemekkel szemben megerősítette az akciót és a drámai dialógust.