A leláncolt Prométheusz a Prométheusz-trilógiának valószínűleg első darabja. Prométheusz, miután a titánok ellen folytatott harcában Zeuszt segítette, a tüzet és a mesterségeket az embereknek adta, akik így tudtak igazán emberi életet élni. Zeusz, a hálátlan zsarnok ezért a Kaukázus szikláihoz láncoltatta. Hiába akarja azonban meghunyászkodásra rábeszélni Okeanosz isten, hiába fenyegeti Hermész, Prométheusz hajthatatlan marad. Zeusz haragjában az Alvilágra taszítja. Az elveszett két további darabban - A megszabadított Prométheusz ill. A tűzhozó Prométheusz - úgy látszik, Zeusz is, Prométheusz is engedett, Héraklész, Zeusz fia felszabadítja a szenvedőt, s a trilógia az athéni Prométheia ünnep megalapításával, Prométheusznak, az emberekért magát feláldózó, a zsarnoksággal szembeszálló, kultúrát teremtő istenségnek méltó otthonába, Athénba való bevonulásával végződött. Mert Aiszkhülosz, a perzsa háborúk korának, az athéni demokrácia felfelé ívelő szakának fia ilyennek látta Athént, a szabadság védőjének, felelős polgárok közösségének, minden ellentét feloldójának.
Merész szóösszetételekben gazdag, robusztus nyelve, erényeikben, bűneikben szinte emberfeletti jellemei, élesen, de sosem egysíkúan ábrázolt alakjai is ennek a küzdelmes és győzelmes kornak kifejezői voltak. Ilyennek látta őt Arisztophanész, aki Békák c. darabjában jellemzi karikírozva, de találóan. Legnagyobb hatása talán Prométheusz-drámájának volt, Shelley Aiszkhülosztól eltérő felfogásban, de őt folytatva írta meg a maga Prométheusz-drámáját.
A digitalizálás a "Görög drámák" Európa kiadó 1971 alapján készült.