Az Apollonius históriájának ismeretlen szerzője a záróstrófa szerint saját sorsát is példázza az 1588-nak kétséges eleiben íródott munkában, amelynek forrása a Gesta Romanorum 153. novellája. A nálunk archaikus módon verses, énekelhető formát öltött történet európai népszerűségét mutatja, hogy ezt dolgozza fel Shakespeare is Pericles című drámájában. A tyrusi király hányattatásairól szóló elbeszélés a késő antik görög kalandregények egyike, amely középkori, az eredetit némileg módosító latin fordításban terjedt el.

A széphistória nyomtatásban Kolozsvárott jelent meg először, 1591-ben. Szövegközlésünk alapja: Balassi Bálint és a 16. század költői, Bp., 1979, s. a. rend. Varjas Béla.
Szép krónika, miképpen az Apollonius nevő királyfi, egy mesének megfejtéseért elbúdosván, az tengeren mindeneket elvesztvén, halászruhában Altistrates király udvarában juta, melynek leánya, a szép Lucina asszony, az királyfit megszeretvén, hozzá méne. És miképpen az Apollonius az királyságra hazamenvén, az tengeren feleségét és leányát elveszté, és miképpen őket, sok esztendő múlva, nagy örömmel egészségben találá.