Az Athéni állam első töredékei 1880-ban kerültek elő egy berlini papiruszon (Staatliche Museen Pap. Inv. Nr. 5009, Kr. u. IV. sz.), a mű 12-13. valamint 21-22. caputjának részleteivel. 1891-ben tette közzé F. G. Kenyon a terjedelmes londoni papiruszt (British Library Pap. 131., Kr. u. 100 k.), amely a mű legnagyobb részét tartalmazza. Az első fejezetek elvesztek, az utolsók szövege pedig meglehetősen töredékes.
Alig több, mint száz esztendeje berlini és londoni papirusztöredékeken előkerült az Athéni állam (AP) legnagyobb része, s azóta meg-megújul a vita, hogy Aristotelésnak vagy egy tanítványának művét tartjuk-e kezünkben. A vita voltaképpen érdektelen, illetőleg csak az Aristotelés filozófiájával foglalkozók számára jelentős, a történésznek ugyanis mindegy, hogy a forrást név szerint ki írta, ha tartalma egyéb szempontból fontos számára. Márpedig az AP az egyik legfontosabb görög történelmi forrás. Anélkül, hogy a szerzőség fölött folytatott vitát részletesen ismertetném (erre terjedelmi okok miatt nem is vállalkozhatom), szeretném megindokolni, hogy miért került Aristotelés neve zárójelbe e kiadásban.
Már a papiruszlelet előkerülése után megállapították, hogy az AP szóhasználata eltér a valóban aristotelési Politikától, s ezért elképzelhető, hogy az AP nem a nagy filozófus műve. Ezen kívül az AP tökéletesen nélkülözi a filozófiai általánosításra való törekvést, amely Aristotelés írásaiban lépten-nyomon megtalálható. Ráadásul több olyan ellentmondás feszül az AP és a Politika szövege között, amely valószínűtlenné teszi, hogy a két mű egyetlen szerző alkotása lenne.