Az égbolt az ókori filozófus fő kozmológiai és csillagászati írása, amely a világegyetem elemeit és azok változásait írja le. Arisztotelész tanítása szerint az univerzum örökké létező és térben véges, tökéletes gömb formát alkot. A Hold alatti világ a négy elemből (föld, víz, levegő, tűz) áll, amelyek a Nap hatására folyamatosan egymásba vegyülnek, létrehozva a folyamatosan keletkező és pusztuló dolgokat. A Hold feletti szféra a csillagok és egyéb égitestek világa, amelynek anyaga, az ötödik elem, az aithér (éter). Az ötödik elem tökéletes és elpusztíthatatlan, ezért az égitestekre a legtökéletesebb mozgás, a körmozgás a jellemző. A kiadvány második részében, A világrend címen olvasható a De mundo késő hellenisztikus kozmológiai-teológiai értekezés, melyet a hagyomány sokáig Arisztotelésznek tulajdonított. A középkorban rendkívül népszerű munka a transzcendens mozdulatlan mozgatót középpontba állítva, az arisztotelészi kozmológiából táplálkozva ad átfogó képet a világ egészéről. A könyv formájában először megjelenő fordításokat alapos lapalji kommentárok és bőséges filológiai függelék (névmutató, arisztotelészi szöveghelyek jelzése, szójegyzék) egészíti ki. A filozófiai alapmunkákhoz két utószó csatlakozik, melyek felvázolják a művek filológiai és filozófiai kontextusát.
A világ működésének, rendjének definícióját adó, mind az égi, mind a földi szféra szerkezetét leíró A világrend pszeudo-arisztotelészi írás, hiszen a máig nem csituló szakértői vélemények többsége szerint csaknem biztosra vehető, hogy nem a görög filozófus munkája. Érdekes módon ennek ellenére népszerűsége meghaladja Arisztotelész hitelesnek tekinthető írásait. Kéziratainak száma 100 fölötti, szemben a szokásos tucatnyi verzióval, középkori fordításai pedig számtalan európai és közel-keleti nyelven olvashatóak voltak. A jelen magyar változat az 1933-as párizsi kiadás alapján készült, és Bugár M. István nevéhez fűződik.


Arisztotelész: Az égbolt