"Arisztotelész etikájának XIX. századi interpretációja érdekes előjátékkal kezdődik. Friedrich Schleiermacher 1817-ben előadást tart a három etikai mű erénytanáról, és a Magna Moraliában jelöli meg az arisztotelészi etika csúcspontját: ez a mű tárgyalja ugyanis a tökéletes polgárerényt, a kalokagathiát. A NE, amelyről ugyanez nem mondható el, a második helyre szorul vissza Schleiermacher értékelésében – részint e hiányossága, részint fejtegetésének „iskolás” volta miatt. Az EE-ről az előadás kimutatja: nem eredeti mű, hanem kompendium. A közvetlen utókor a tanulmánynak csupán ezt a második megállapítását fogadta el. A MM Schleiermacher véleménye dacára a XIX. században megmaradt ott, ahová már a késő reneszánsz tudomány utalta: a pszeudoarisztotelészi művek között.
... egy konkordanciatáblázat összeállítása, amely a közös témákat a MM sorrendjében sorolja fel. A táblázatot Susemihl MM-kiadásának konkordancia jegyzéke alapján, Dirlmeier javításainak figyelembevételével állítottam össze. A táblázat egy-egy téma lokalizálásánál sorpontossággal adja meg a helyet."

A most olvasható változat a MEK-en lévőhöz képest a teljes jegyzetanyagot, Heller Ágnes utószavát és Steiger Kornél fordítói megjegyzéseit is tartalmazza.

Teljesen saját munka!