Cicero egy olyan művének lefordítása, amely eddig még nem jelent meg magyar nyelven, önmagában is üdvözlendő teljesítmény. Hoffmann Zsuzsanna ezen felül jó érzékkel választotta ki (cicerónak éppen a jóslásról (De divinatione) című - gondoljunk csak a jóslás különféle formái, a horoszkópok, egyáltalán az irracionális témák iránt manapság mind elevenebb érdeklődésre. Nyilván számos olyan olvasó akad, aki kíváncsi arra, hogy volt ez a „régi görögöknél, rómaiaknál"?
A munkában Cicero ismerteti, szembeállítja egymással a különböző görög Filozófiai irányzatoknak a jóslásra vonatkozó nézeteit, a jóslatkérés különféle módozatait. Előadása számos - elsősorban római - történeti példát ad elő ezek illusztrálására; egyúttal kísérletet tesz a latin filozófiai műnyelv megteremtésére.
A latin nyelvű próza legnagyobb mesterének fogalmazása, stílusa ezúttal kétségtelenül nem mindig olyan gördülékeny, mint például beszédeiben, szónoklati műveiben. Ennek oka, mint jeleztem, a görög fogalmaknak megfelelő latin terminológia kialakulatlansága, továbbá a téma, a tárgyalt görög filozófiai elméletek bonyolultsága, amelyeket a nagy Arpinumi helyenként csak némi körülményességgel tudott visszaadni, s - valljuk be - olykor elméleti nehézségei is lehettek. (Dr. Maróti Egon)