Szélsőségesen indulatos, Spárta-ellenes kirohanásokkal sűrűn tűzdelt darab az Andromakhé. S éppen nyíltan vállalt aktuálpolitikai célzásai nyújtják az egyedüli támpontot a bemutató időpontjának meghatározásához: a Spárta ellen vívott peloponnészoszi háború már évek óta tarthatott, s kibontakozásra semmilyen jel nem utalt. A spártaiak elleni gyűlölet ezekben az években érte el csúcspontját, ezért szokás az Andromakhé-t a 424 körüli évekre helyezni. Ezt a datálást verstani szempontok is alátámasztják.
Andromakhé az Íliász-ban mint ideális anya és feleség jelenik meg (különösen a 6. és 22. énekben). A mitológiai hagyományból ismerjük hányattatásait férje, Hektór halála után: előbb Neoptolemosz, majd Helenosz felesége lesz.
Euripidész előtt már szerepelt a tragédiairodalomban Andromakhé alakja: Philoklész és Theognisz írtak róla tragédiát, ezek azonban elvesztek. Szophoklész Hermioné című darabjáról is keveset tudunk, de annyi bizonyosnak látszik, hogy kevésbé szigorúan ítélkezett Delphoi és Apollón felett, mint Euripidész.
Egy ókori kritikus, a bizánci Arisztophanész a gyengébben sikerült Euripidész-darabok között tartja számon az Andromakhé-t. Csakugyan, a szerkezet kidolgozatlannak látszik - két, egymástól jól elkülöníthető történetre (Andromakhé megmenekülése, illetve Neoptolemosz halála) esik szét, a jellemek, szituációk halványabbak a megszokottnál: gondoljunk például Menelaosz elszántságára, majd következetlen távozására. Csak egy-egy jelenet hangulatában érződik Euripidész igazi költői nagysága: pl. Andromakhé és Hermioné összecsapásában, vagy a Hírnök Neoptolemosz meggyilkolását előadó érzékletes leírásában.