Héraklész, a dór hős attikai, athéni tragédia főszereplőjeként e darab előtt nem léphetett színpadra. Már tragédia-beli szerepeltetése is feltűnő, de a legfontosabb újítás Euripidésznél, hogy athénivá tesz egy olyan mítoszkört, amely eredendően idegen volt a helyi mondáktól. Thészeusz élet- és sorsmentő megjelenése az emberi gondolkodás, józanság felülkerekedését jelenti az isteni gonoszságon. És még valami fontosat: tudjuk, hogy Szophoklész Aiasza a nevét viselő tragédiában elköveti az öngyilkosságot, miután rádöbben - Héraklészhez hasonlóan -, hogy istenek okozta őrületében ártatlanokat ölt halomra ellenségei helyett, s e szégyennel többé nem térhet vissza sem a görög hősök közé, sem hazájába. Hogy Héraklész a sokkal súlyosabb bűn elkövetése után is életben maradhat - sőt életben kell maradnia -, az annak köszönhető, hogy ő már nem az epikus hősök világában él Euripidésznél, hanem az emberré vált félisteni hős sorsát kell vállalnia. Euripidész mítoszértelmezésének ez a fő jellemzője: a közismert történetek szereplőit emberi cselszövések és indulatok hálójába veti, megfosztva ezzel őket az isteni világba vetett feltétlen hit menedékétől, ugyanakkor éppen ez a megfosztottság mélyíti el a tragédia hatását a nézőben, olvasóban.