Héraklész dór hős, s gyermekeit Euripidésznél Athén menti meg az elpusztításukra törő argoszi Eurüsztheusztól. A peloponnészoszi háború első éveiben (431-425 között) a spártai seregek ötször dúlták fel Attikát. Égbekiáltó tehát a hálátlanság:
Héraklész késői utódai, a spártaiak az egykori jótevő ellen törnek most, a darab megírásának időpontjában. Nyilvánvaló és szövegszerűen is ellenőrizhető ez az aktuálpolitikai mondanivaló a Héraklész gyermekeiben. A szokatlanul éles, politizáló hang érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy ekkor a költő még tiszta szívvel állhatott ki az athéni jogrend és igazságosság magasabbrendűsége mellett az erőszak és önkény ellenében.
A darab bemutatásának körülményeiről semmi bizonyosat nem tudunk, a dátumát is csak a történeti utalásokból lehet több-kevesebb biztonsággal a 427 körüli évekre helyezni.
A jellemrajzok - a téma napi politikai célzatú feldolgozásából következően - egyoldalúak: az athéni álláspontot képviselő Kar és Démophón egyértelműen pozitív jelleműek, Kopreusz viszont a zsarnokság és önkény megtestesítője. Kiemelkedik az egysíkú jellemek közül Eurüsztheusz, akinek „jellemváltozását" a darab gyengeségei között szokták számon tartani. Holott a halálba induló Eurüsztheusz Athén nagyságát elismerő, pozitív jóslatot adó szavai ugyanabba az aktuálpolitizáló irányzatba tartoznak, mint a Spárta-ellenes megjegyzések; ez esetben azonban a még ingadozó Argosznak szól a figyelmeztetés: ne Spártához, hanem Athénhoz csatlakozzék.