Az én honlapom

Honlap-menü
A fejezet kategóriái

Kedvenc könyveim

Főoldal » Fájlok » Antik könyveim

Euripidész: Médeia
2011-06-18, 7:49 PM

Euripidész Médeiáját Kr. e. 431-ben mutatták be Athénban. A görög tragédiák közül ez fejtette ki a legnagyobb hatást a drámatörténetben, ennek témáját dolgozták fel a legtöbbször. Euripidész sok darabjának áll a középpontjában a pusztító női szenvedély. A dráma- és színháztörténetben szintén nagy szerepet játszó Phaidra mellett a legdöbbenetesebb nőalakja éppen a férje hűtlenségét nemcsak vetélytársa, hanem gyermekei megölésével is megbosszuló Médeia.
A ránk maradt feljegyzések szerint Euripidész drámája a tragédiaversenyen megbukott. Tetralógiájának csak ezen darabja maradt fenn (a többi címe: Philoktétész, Diktüsz, Therasztai). Az utókor megítélése a tragédiával kapcsolatban hamarosan megváltozott: ma az irodalomtörténet a Médeiát Euripidész egyik legjobb ránk maradt művének tartja. Eredetiségével kapcsolatban érdekes adalék, hogy a műben végig csak két személyt szerepeltet és beszéltet egyszerre, holott ekkor már elfogadott volt egy harmadik személy szerepeltetése is. Ezért valószínűsíthető, hogy egy korábbi tragédiát dolgozott át. A műből kitűnik, hogy Euripidész ekkor még lelkesedett az athéni demokráciáért: Aigeusz Kreónnal szemben erkölcsi fölényben van, és beiktat egy Athént dicsőítő karéneket is a műbe. A tragédia keletkezése i.e. 431-re tehető. Személyek: Dajka, Kreón, korinthoszi király, Médeia gyermekei, Nevelő, Iászón, Korinthoszi nők kara, Aigeusz athéni király, Médeia, Hírnök. Színhely: Korinthosz, Médeia háza előtt. A mű elején a dajkától szerzünk tudomást azon eseményekről, amelyek befolyásolják a tragédia 'jelenét': Médeia kolkhiszi királylány volt, aki segített Iászónnak megszerezni az aranygyapjút, ezután két gyerekükkel Korinthoszba jöttek. (A korabeli görögök számáraa kisázsiai Kolkhisz szigete barbár területnek számított; Médeia pedig általuk ismeretlen varázserővel rendelkezett.) Most azonban Iászón megszegve Médeiának tett esküjét,Kreón király lányát, Glaukét akarja feleségülvenni. Médeia a palotában zokog és már kezdi saját gyermekeit is gyűlölni; a dajkafigyelmezteti is a nevelőt, hogy ne engedje a gyerekeket anyjuk közelébe. Médeia zaklatott elméjében szörnyű terv körvonalazódik: meg akarja ölni Glaukét és saját gyermekeit is. Ilyen lelkiállapotban találkozik Kreónnal, aki száműzni akarja gyermekeivel együtt, mivel fél a haragjától. Médeiának sikerül a királytól egy nap haladékot kapnia, amíg kigondolja, hova meneküljenek. Ekkorra azonban már készen áll a bosszú terve... Médeia és férje, Iászón találkozása a tragédia egyik központi jelenete: az olvasó egyrészt Médeiának ad igazat, hiszen Iászón érvei meglehetősen gyengék ( Azt állítja pl., hogy pusztán érdekből akarja feleségül venni a szép és fiatal Glaukét, hogy érvényt szerezhessen az idegen nőtől - Médeiától - származó gyermekei jövőbeni trónkövetelésének. Ugyanakkor tagadja, hogy Médeia bármit is segített volna neki amúltban. ), ám megismerjük Médeia jellemének újabb sötét aspektusait: annak idején, hogy Iászón megszerezhesse az aranygyapjút, saját családját árulta el, valamint mágikus erejével rávette Péliasz király ötven lányát, hogy öljék meg apjukat. Ez a vita még jobban felerősíti Médeia bosszúvágyát. Ekkor találkozik Aigeusz királlyal, aki azért jött Korinthoszba, mert a delphoi jósdából homályos jóslatot kapott, hogy miért nem született még gyermeke, és most a bölcs Pittheuszhoz jött tanácsot kérni. Médeia elmeséli neki férje hűtlenségét, Aigeusz pedig ígéretet tesz, hogy menedéket nyújt Médeiának. Médeia megkezdi gonosz tervének megvalósítását: gyermekeivel peploszt (hosszú hálóruhaszerű ruhadarab Homérosz korából) és diadémot küld a menyasszonynak, hogy ne kelljen gyermekeinek is száműzetésbe menniük. Az ajándékok azonban mérgezettek. A felgyorsult szörnyű események ellenpontjaként Euripidész ide iktatja be a Kar Athént dicsőítő énekét. Médeia és Iászón második találkozásakor Médeia bocsánatot kér férjétől és útnak indítja gyerekeit az ajándékokkal. Később a nevelő hozza a hírt, hogy a királylány elfogadta az ajándékokat és a gyermekek Korinthoszban maradhatnak. Médeia, mikor magára marad, vívódik, hogy megölje-e saját gyermekeit, végül a fékezhetetlen bosszúvágy győz mániákus elméjében. Mikor a hírnök meghozza a hírt, hogy meghalt Glauké és Kreón, a királyné elindul bevégezni tervét. Iászón futva érkezik, hogy megmentse a gyerekeket, de a karvezető mondja el neki, hogy elkésett. A palota kapuit zárva találja, Médeia pedig sárkányfogaton jelenik meg előtte gyermekeik holttestév.MédeiaIászón fájdalmát kigúnyolja és nem hajlandó kiadni a holttesteket sem. A mű végén azonban ígéretet tesz saját magának, hogy a gyermeket Athénban Héra oltáránál fogja eltemetni. Médeia a világirodalom egyik legösszetettebb nőalakja: egyrészt egyesíti magában az általa szolgált két istenség összes aspektusát: Héra, a házitűzhely és a gyermekek védelmezője, ugyanakkor féltékeny feleség is egyben; Hekaté pedig az alvilággal, a varázslással áll szoros kapcsolatban. Ugyanakkor Médeia személyében az idegenség, a kitaszítottság érzéséből fakadó kétségbeesés is megjelenítődik. A drámában az istenek szerepe elenyésző; a mű végén megjelenő sárkányfogat is csak egy eszköz az Athénba való meneküléshez.

 
 

Kategória: Antik könyveim | Hozzáadta:: dbogar | Címkék (kulcsszavak): görög dráma, antik irodalom, antik dráma
Megtekintések száma: 348 | Letöltések: 3 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]